én lenni eggyel több no meg az a kurva sok élettapasztalat tegnap éjszakából
az alkohol hatásáról röviden: ha szarabb lelki tónusban kezdünk el edzeni és egymás után felhörpinteni a ballonokat, na annak az lesz a vége, hogy mint maci a málnásban teljesen eszünket vesztjük, belekeveredünk egy érzelmi örvénybe és az este szenvedés faktora egyre erőteljesebbé válik; ekkor jön az a pont, amikor az utcán állva rájövünk, itt már a tiszta levegő sem segít; nem szabad többet fogyasztani és hirtelen gyorsan kell, hogy jöjjön az inet (inet=elhúznihaza), mert a bódultság következő foka a teljes testi elbizonytalanodás lesz; ami erőteljesen befolyásolja a kerékpározási képességeket is; a gépre való felszállás és elköszönés közé ilyenkor még beiktatódnak az "elnemkellettvolnamondanimondatok" és a "visszanemkellettvolnamennihozzámertteljesenfölösleges"; majd jön a kétsávosra ittam magam állapot, amikor ugyan gyönyörűen jobbra tartva kerékpározok hazafelé, de tudom hogy csak hihetetlen önfegyelmem az, ami megakadályoz abban, hogy ne foglaljak sávokat el úri kedvem szerint; majd a hazaérkezés, egy kedves baráti telefon, a "látomhogymakicsitrosszabbulhatottrádazalkoholféltőmegjegyzése" és az én "bögnikezdtemakapubanmintahogymárrégenkellettvolnadenemment" állapotom és a mondatok, melyekkel magamnak és mindenkinek bizonyítani akarom, hogy ez az egész mennyire szar így és hogy tudom, nemcsak nekem; és a mentő gondolat, mert a humor az inteligenciával kézenjárva mindig a legjobb segítő: ha tehetném, kiiktatnám a geometriából a háromszögeteket;
sajnáltam a tegnap estét; már ott akkor éreztem, hogy nem csak én voltam ki ettől a teljesen reménytelen állapottól; ja, egyébként meg boldog szülinapot így magamnak, tiszta fejjel és a hátrahagyott nyomorult kis boldogtalansággal
lét ez? ésünk közös
egyszer nagyon részegen csókoltóztunk egymással
egyszer, nagyon részegen
amikor megcsókolva egymást semmi más nem kellett
csak hogy
egyszer nagyon részegen csókolózzunk egymással
absolut pííísz
hogy milyen lett volna az éjszaka közepén, majdnem romrészegen elkerékpározni a Flórián térre - na ez már sose derül ki, mert gép helyett taxi lett; s a gép. a drága gép ott maradt éjszakára a kocsmában;
a tegnap így is bővelkedett eseményekben; délután fasisztákban, nácikban, estefelé szarrá ázásban, ha lehet többbször is, mert úgy az igazi; de a kocsma melege mellett még a nagyon vizes ruhadarabok is szárazzá lettek; és hogy a kocsma melege, vagy még az előző napi mosolyok és apró érintések; nem tudom... több volt mint tizenegy perc; de végeredményben absolut píssz, ahogy az ebben a könyvben leíratott
Kategóriák: Drótparipa, picsulás, romrészegség
írta: psychogirl
fanuka
valójában várom, hogy vége legyen ennek a hivatali és nem hivatali ünnepekkel teli időszaknak
a majd minden estére jutó mulatozás egyik következménye az egyre gyakoribb a nem kis mennyiségű alkohol bevitel
aminek ugyan meg van a maga romantikája
meg az a kellemtelen következménye, hogy egyre nehezebben bírok reggelente magamhoz térni
és az agyam is többször gondol butaságokat
de így jár az aki cukor beteg és mégis a cukrászda kirakata előtt csorgatja a nyálát
...
lett ma szép képem
és két sarok
és várom már hogy terapizálódjunk
mert az jó
Kategóriák: Drótparipa, nekem most ilyen, romrészegség, tűnődés
írta: psychogirl
hát csókolom
1. ha szondát fújatnának velem, még mindig kritikus értéket mutatna, azt hiszem
2. romrészegen lehet kerékpározni, sőt kifejezetten jó
Nem működik az első váltóm. Erre női agyammal, férfi segédlet nélkül jöttem rá, amikor is az éjszaka közepén, nem úgy suhant a gép, mint ahogy azt zaklatott lelkiállapotom megkívánta - holnap így reggel irány a szervíz
Remélem, az a srác, aki előtt kb 20 méterrel tanyált egy kurva nagyort a Váci úton, megsemmisítve egy buzuki bal tükrét, többet már nem esett.
A gépen suhanva nem volt különösen érezhető romrészeg állapotom, kivéve azt a pillanatot, amikr Krantz házához érve le kellett szállnom, hogy becsöngessek
Ez megint csak egy kritikus pont volt, a kód jó lett volna, a beütési sorrenddel voltak komoly gondok - de Krantzot sem hagyva ki ebből a bejegyzésből, ő is olyan részegene aludt fenn a lakásban, hogy nyoldcadik felcsöngetésre tért csak magához
Mindeközben én szarrá vinnyogtam magam a kapuban egyedül, és azon morfondíroztam, hogy hová is mehetek még aludni, ha hozzá nem jutnék be (a szülői látogatás és ideiglenes lakásfoglalás problematikája miatt)
Feljutni az elsőre sem volt oly egyszerű, mint szokott, egyik kezemmel igen erősen a korlátba kapaszkodva próbáltam felvonszolni a gépet, miközben megint csak röhögtem, elképzelve, hogyan ránt a mélybe a gépem magával
Majd ájulásos alvás, délelőtti iszonyatos fejfájásra ébredés - Karntz patikus szerepben, valami rózsaszín gyógyszert tömöt belém, mondván, ez majd jó lesz nekem
És jó lett, újabb ájulás és dél körüli ébredés
Zaba, szervezetemben az emlékeken kívül nyoma sincs a tegnap éjszakának
mintha a lelkem...
de nem, az sem
hiszen semmi olyan nem történt, ami nem lett volna előre látható
A vadász szezont sikerült igen vidáman megnyitnunk, talán a dolog problematikáját abban látom, hogy nem a már levadászott állat felé kellene tekintgetnem - persze az állatot sem kell félteni, ügyel arra, hogy előttem kószálva ébresztgesse vadász ösztöneimet
Lehet, hogy falra kellene, hogy akasszam az agancsait, hogy végre nyugovást találjak mindkettőnk számára?
Kategóriák: Drótparipa, huncut mosoly, romrészegség, tűnődés
írta: psychogirl
bor és csoki
bejegyzést nem töröltem eddig
most igen
szólt volna borról és romrészegségről
de nem
mert csak az gyötör el nem múló gondolatként
hogy
beszélj hozzá
és akkor végre majd elmúlik ez a majdnem téboly