rendszerbe halva
ősvalami elmagyarázva
intellektuális arckifejezés meg volt
a csirkemellel megküzdöttem - hús csontról leválasztva
vacsora abszolválva
"szívjuk el egy óra múlva"
"nekem még dolgoznom kell"
merő egy izgalom az életem
minden olyan kiszámíthatatlan
valami ilyesmi kellene - hosszú hosszú ideje már
Kategóriák: épp ez, határ táncos lány, okulás végett
írta: psychogirl
reakcióképzés helyett
a foncsorozott üveg megkönnyítette a dolgát. a kép darabokra tört a szeme előtt, a kontrasztok hiánya elűzte a 'jól látom?!' kérdéseket. foltokkal nem vitatkozik az ember. szemeit épp ezért be is csukta, homlokát az ajtó üvegének nyomta. s ugyan fájt a hideg érintés de ugyanabban a pillanatban magára ismert a dermedtségben. ő is ilyen volt már egy ideje. jégkirálynő folyékony cukormáz bevonattal. hagyta, hogy nyalják, falják. a lényeg úgyis láthatatlan és kurvára nem kívánatos...
:....
:jól vagyok...
:.....
:kösz szépen...
:...
:igen... már-már mintaszerű...
:...
:kissé kispolgári...igen... tudom...
:...
:igen, ez egy másik élet...
:...
:nem, miért mondod ezt? ez is én vagyok
:...
:hogy léteznem is kellene?!
:...
:de hát lét ez?! nem?!
távolság és üvegbúra
De te mikor jössz el értem?
Idegen test ijedt szárnya
dong a négy fal közti térben,
forrás zúdul ablakrésen,
csengő érzékeny pohárra
fonja hűvös ujjait.
Habba fúlva fekszem itt
s kinn a kék légen keresztbe
ahol már a kora-este
gyökér nélkül szétültette
fülemüle-bokrait,
lentről függnek az egekbe.
Míg az alkony rám-csattanna,
zománcos doboz-fedél:
megelőztem rárohanva,
már e forgás bennem él,
menny-ívemben szabadon
leng a halvány Balaton
rajta lebeg két kalács
a Badacsony és Gulács
szempilláim ernyőjében.
De te mikor jössz el értem?
Két álom közt várok ébren,
pillantásom gömb-medrében
tó és part és ég forog
fogam közt kristály ropog
mosolyom völgy-teknőjében
szőke jegenyesorok
mosdanak az éj elé
koponyámban befelé
úsznak pára-szivarok
s tarka bolyhos parazsat
gyújt rájuk a pillanat
s az égaljon egy motor
mint túlérett gránátalma
bíbor dühhel szétrobbanva
messzi arcokat sodor
tegnapokból e tág űrbe
hol mind ujjá-melegűlne,
vagy ha élni nem lehet,
a perc horgán fönnakadva
egy zugolyban lógaszkodna
pókhálósan mosolyogva;
de széttágult a keret
pillantásom hűs szelében.
De te mikor jössz el értem?
Úgy érzem, már nem vagyok,
és tudom, hiába érzem;
mint ültessem el a fényben
összeláncolt keringésben
ezt az élő csont-magot
melynek feszítése láng
és hajtása e világ?
Szivemből a Nap ragyog,
mellkasomból csillagok,
bizonyos a boldogságom;
mért hagysz egyedűl örülni,
nélküled is fölhevülni
a belém-dobott világon?
Érzem ajkamon a kebled
és elsikló derekad,
vad fűzvessző-táncodat
ahogy suhog fülem mellett
s fekete hátam mögött
hol a sárkányt megölelted
s fellökted az ördögöt;
de nem nyugszol soha többet?
Előttem az asztalod,
rajta minden italod,
egyik édes másik mérges
ez mint égő kút lobog
az mint tenger hánytorog
amaz mint a pára kényes,
bármelyikből ihatom,
nincs szemernyi panaszom;
de te meg nem állsz, tudom,
hogy ez óceán felett
borba dugd a nyelvedet,
villám-kárpitod alatt
csepp hűsítse ajkadat,
kihalt szemgödröm előtt
szesszel mosd hevült csipőd,
és kiömlött rózsa-vérben
pihenjen táncos bokád,
míg a telt kristályon át
az ital vulkán-tüzében
új szemem szemedbe lát --
De te mikor jössz el értem?
óh agy nyugodj...
első olvasatra minden lehet ijesztő
első hallásra mindentől össze lehet rezzenni
első ránézésre minden lehet rémisztő
de a trauma, akár milyen kicsi is, már csak ilyen mocsok dolog marad: újra ismételteti magát
így sokadik olvasatra, sokadik hallásra, sokadik ránézésre már csak hülye fecni, hang, kép lesz
és az olvasóban, hallgatóban, nézőben csupán a még mocskosabb üresség lüktet majd
és a hiánya a fájásnak
mert amíg fájt, legalább érzett...
amíg fájt, legalább hihette, hogy...
tömören
minden az általános iskolások bulijával kezdődött - ez olyan nem fáj, de felejthető (bár a sok látszat művelet, na valahogy ez már kissé soknak tűnt szememben - de rájuk hagytam, mi közöm nekem ehhez?! - ja, és hogy valaki megint csak eltűnt? hát így járt... mindenki azt ment meg és úgy, ahogy akar... leszarom
aztán sok sok kerékpározás - hülye kis naiv remények illúzió tejszínhabbal a tetején - a város oly pontjára, ami nappal talán nem is létezik - de a kerékpározás mindig segít - mert az minden körülmények között jó, a lehető legjobb
és egy óvodás találka - na ez még a sötétben is sok volt- nyeregbe pattanva, vissza a belvárosba; friss kifli és kenhető camping sajt; röpke keresetlen szavak, a lényeg megint elmondatlan marad - talán nem véletlenül; ki pincébe inni, ki haza pihenni;
ez most több volt, mint sok
azt hiszem szünet következik
faszom a hülyékbe
üzenet
s ti lányok
nagyon bénarépané lányok
bekaphatjátok
s üljetek halotti tort
szánalmas és kicsinyes
gyász viselkedésetek felett
pénteki előrejelzés
D: félek a péntekről
P: mitől félsz?
D: hogy csúnya vége lesz
P: sebaj, majd együtt csúnyulunk
keres, talál, gondolkodik, tesz, vesz
I find it
Deny it
I let go
It get`s shown
Truly.
I'm tired
of thinking
what could be
Kisses
what matters
blisses
subscattered
wishes ... for better
now aiming to last forever.
(Raz Ohara - Kisses)
majdnem levél
devecser
ma Krantz-cal megraktuk Devecsert; Herendig vonattal csorogtunk le, majd onnan, a kertek alatt, a 8as főútvonalat jó nagy ívben elkerülve, gyönyörű dombok között jutottunk el a célállmoásra; s ugyan a lomosnál semmi érdekeset nem találtunk; de a napsütés, az ajkai pizza zabálás; s persze a lehetőség, hogy ne a büdös városban töltsem ezt a napot munkavégzés címszóval, épp elég volt a boldogsághoz; és kérem, itten kerül kihírdetésre, hogy Krantz rákattant a bringázásra, és követeli, hogy tanítsam Pesten kerékpárral közlekedni, mert hogy ez neki nagyon tetszik; hát rajtam nem fog múlni
mint ahogy az sem, hogy a kocsma előtt elsuhanva és satufékezve megállva, örülve a pár perce ott hagyott barátoknak, hagyom, hogy egy közülük ne engedjen pár percig tovább - csókrablás címszó alatt; s a pirosnál el is töprengtem ezen-azon; majd egy megkésett sms, noh dacu küldésének időpontja épp a csókrabláséval esett egybe percre pontosan...
ebből is látszik, mennyire fontos az idő, a pontosság; meg a királyok erénye - a királylányokéról most nem beszélnék
Kategóriák: Drótparipa, okulás végett, Szublimációs kísérletek
írta: psychogirl
döntvény
döntöttem; éppen ezért tartozom egy vallomással pár barátomnak, akik nyilván könnyebben megértik azt, amit én sem annyira; persze ha mindez mással történne, én ugyancsak erre biztatnám; de magammal szemben sokkal kritikusabb és kímletlenebb vagyok; és lehet , hogy lesz holnap aztn meg holnap után; és bánni fogom, mint egy kutya; de hogyan is tervezhetnék valamit hosszútávra, ha már a kezdetekkor bizonytalankodom és mérlegelek; mert már Mérei Feri bácsi is megmondta, hogy bizony bizony a közös élménynél nincs is fontosabb; már pedig ha ő mondja, akkor biztos van benne valami és érdemes szavait megfogadni; így hát hajnali indulás; csak hogy 10-kor én is ott legyek fitten és mosolyogva, amihez másoknak elé lesz kilenckor felébredni; áldozatok-változatok - s hogy mire lesz elég? fasz tudja....
crying game
a nap summázata
a játék mindig is játék marad
aki komolyan veszi, maga is játékká válik
játékszerré, ami egy idő után unalmassá válik
és a szemétben végzi
idő
most van négy órám (mínusz zuhnyzásielkészülésiedédelésiidő) hogy eljussak abba az állapotba és tudásszintre, ami azt a látszatot fogja kelteni a magántanárnál, hogy én a hét minden napján legalább két órát foglalkoztam ezzel a gyönyörű nyelvvel - a kurva számat, hogy ilyen lusta vagyokmert megérdemeljük
miután kifosztottam a FSZEK öngyilkosságról szóló könyveinek szekcióját (nem, nem a sajátomat akarom tudományosan előkészíteni - kreatív vagyok, az menne magamtól is), Krantz-cal a Chagallban találkoztunk, hogy a számunkra oly kedves nőnapunk alkalmából együnk és igyunk egy jót;
ettünk, ittunk; közben ő két meleg barátjától is kapott nőnapi jókívánságot - hiába, a meleg pasik mindig is tudták és tudják mind a mai napig, hogy mi egy férfi kötelessége;
s a finom bor és a még jobb kóser szilva után még vidámabb lett a kedvünk ; most itthon, könyveim társaságában, Tilost hallgatva;
az este és az éjszaka gasztrovizsgálata: a puding próbája; avagy hívni fog-e majd, akinek elvileg kellene; vagy levonhatom két suicidum között azt a konzekvenciát, hogy vannak olyan emberek, akik még azelőtt öngyilkosságot követnek el saját maguk lelkivilága ellen és lesznek nem valódi létezők, hogy annak ők később vagy bármikor tudatában lennének
un-alom
ugyan egyfelől eléggé leterhelt az agyam; másrészt, mint alkotói tevékenység formában szinte semmit nem tud felmutatni - egyszóval, kurvára unja magát, és emiatt hülyeségeket gondol; most pl az jutott eszembe: "indulj el egy úton..." hát kurvára ez se véletlen;
szóval nagyon sürgősen valami eszességgel kell elfoglalnom magam - mert valahogy ezen kívül semmi érdekel vagy mozgat meg...
kávéházi jelenet (csak a beékeléskedvéért mint kis színes itt a nagy agyfelfordulás közepette): találkozás régi kedves ismerőssel, én csak alig fél órát vagyok jelen, mert éppen komoly kutatás áldozata lesz az illető; szomszéd asztaltól héber szavak jönnek és jönnek felém; totál bekészülés ettől; agyamban a gondolat: most már jó lenne, ha haza mennék, egészen odáig...
ez a mehetnék; már megint kurvára mehetnékem van, és nem csak a sarki közértig...
hát ja...
similia similibus curentur...villanások egy éjszakai női csevegésből
Barátnő1(továbbiak B1):az alapgondolat az volt, hogy én is csak csomagban vagyok kapható
barátnő2 (továbbiakbanB2):nekem azé gondok vannak az ilyen meg nem alkuvással
...
...
B1: 3+. punk's not dead
...
B1: az én ellenvetésem az az, hogy az emberek mindemellett egy csomó mindent nem tesznek meg a félemeik, görcseik miatt
![[smile]](http://mail.google.com/mail/images/cleardot.gif){kind=small}
füst
volt egyszer egy facsipesz, aki nem a postán dolgozott
de többet nem lehet tudni róla, mert személyét vagy tárgyát nagy homály veszi körül
és ahogy az a titkokkal lenni szokott
a rajta lévő, néhol felsejlő lenge borítás kíváncsi szemeket vonzott hozzá
szegény kis facsipesz
ő a titok, és annak magányossága és izgalma
melyből ha jól sejtem neki csak a magány jutott
szerepváltás után
kiváncsivá tett
és meglepett
és hagyom
1932. május 1.
Ki az őrült, mi vagy a betegek?
"Szinte legküzdhetetlen bennem az ellenállás, amikor megkísérlem hogy, engedve Orpha javaslatának, analizáltassam magam a beteggel, azaz teljesen kiszolgáltatva, relaxálva egy beteg kezére adjam magam. Félek attól, hogy a beteg ki fogja használni ezt a helyzet. Saját rosszindulatú törekvései tudattalanok lévén, az a beteg, aki ilyen hatalmat kap a kezébe 1. bármit megtehet, hogy megszabaduljon a kíntól, nem törődve azzal, hogy ez az analizáltnak árt, vagy akár meg is semmisíti; 2. a szadisztikus cselekedetekben, melyekre az analízis alkalmat ad, a beteg kompezatórikus kielégüléshez jut.
Ennek a gondolatmenetnek további, valamiféle démonomániás folytatásaként az embernek az jut az eszébe, hogy az elmebeteg gonoszsága legyőzheti az időt és a teret, az embert még álmában is üldözheti, egyszóval démonikusan tönkreteheti; veszélyes és végzetes tettekre kényszeríti, megzavarja az alvás nyugalmát, irigységből szétrombolja a boldogságának minden lehetőségét, megsemmisíti a potenciát, öngyilkosságba kerget stb., stb.
(in: Ferenczi Sándor: Klinikai napló 1932, Budapest, Akadémia Kiadó 1996. pp.110-111.)
továbbra is az analízisről
1932. Március 10.
A pszichoterápia gyógyító eleme (healing)
A pszichoanalízis kimondatlan vagy ritkán kimondott alapelve, hogy - ellentétben más pszichoterápiákkal - nem megnyugtatással, kiengeszteléssel, bátorítással, felvidítással, tehát nem közvetlen érzelmi és szuggesztív hatású eljárásokkal, nem a valóságos részvéttel, gyengédséggel, jóindulattal, együttérzéssel, az indulati hullámzásokban, olyanokban mint gyűlölet, a felháborodás, a kétégbeesés, valamint a pozitív izgalmakban, a szerelmi boldogságban stb. való részvéttel kíván hatni, hanem végeredményben csakis intellektális úton, azáltal, hogy az elfojtásokat tudatosítja, és az érzelmi és cselekvésbeli gátlásokat megszünteti.
Az ideális analízis tehát az az eset lenne, amikor a betegben semmit nem analizálunk bele, és amikor az analitikus semmin nem változtat meg vagy alakít át sem a külső, sem a belső feltételekben, azaz sem szociálisan, sem személyesen nem nyújt segítséget, és az érzelmi igényeket sem elégíti ki.
Az analitikus helyzet áttételi elemének felfedezése óta a modernebb pszichoanalízis természetesen hangsúlyozza az affektív, nem intellektuális mozzanatok jelentőségét az analízisben, sőt végül arra a megállapításra jutott, hogy csak az áttételnek és az áttétel szembeni ellenállás eltávolításának együttes hatása teszi lehetővé a valódi tudatosulást és ezzel a tudattalan megfékezését. Ezeket az affektív mozzanatokat az analízisben azonban egyfajta köztes állapotként fogták fel, amit végül teljesen fel kell oldani; végezetül, amit az analízis a betegnek kínál, az a belátás és az önkontroll.
(in: Ferenczi Sándor: Klinikai napló 1932, Akadémia Kiadó, Budapest, 1996. pp.77)
Kategóriák: nekem sem könnyű, okulás végett
írta: psychogirl