inverz
minden rendben van?
nincs minden rendben
van még egy negyed, elszívom, jó?
van még egy negyed, elszívod, nem jó!
Kategóriák: egyszerre több, épp ez, határ táncos lány, nekem most ilyen
írta: psychogirl
zuhany - ami nem hideg
annak ellenére hogy az élet kegyetlen
mégis arra a megállapításra jutottam hulla fáradtan
hogy egy forró zuhanyt megérdemlek
majd ágyban, párnák közt
olvasást
Kategóriák: egyszerre több, határ táncos lány
írta: psychogirl
álom - nem Akárkinek
álmodtam
rólad szól
leírom
érdekes
álmomban blogomra posztoltál egy képet; Te voltál rajta egy kis szobában, egy egyszemélyes ágyon feküdtél, mely a fal mellett volt; az ágyon, a fal és te közötted a barátnőd feküdt; olyan mindennapos kinézetű lány; a szoba egészen kicsi volt, épp hogy az ágy, egy szék és valami álló lámpa elfért benne; a lámpa halványan világította meg a szobát, mindennek kicsit sárga színe volt; ti ott ketten egymás mellett feküdtetek, és te fogtad a lánynak a kezét; az ágy végén, ahol a fejetek is volt egy szék állott, rajta egy régi kicsi orosz gyártmányú tévét, ami bár kicsi volt, de mégis csak a hátára fektetve fért el, be volt kapcsolva, fénye villódzott; Neked hosszú hajad volt és fiatalnak tűntél; nem értettem miért fedted fel előttem magam; s azt sem értettem, hogy a képből hirtelen miért lett életkép; a következő pillanatban pedig arra jöttem rá, hogy nem is kép ez, hanem a fal szűnt meg a szobámban, pont ahol az én ágyam is áll; fura érzés lett úrrá rajtam; különös érzület; csak néztelek és arra gondoltam: te jó ég, mily közel is voltunk eddig is egymáshoz, hiszen mind a ketten ugyanannak falnak, csak éppen a másik oldalán várjuk az álmokat...
a senkiföldjén....
Kategóriák: egyszerre több, enyhén töpreng, határ táncos lány
írta: psychogirl
hideg kézzel...
pillanatnál tovább tartó nyugalom - már ez is valami
holnap megint mókus és kereke - lószar - marad a gépi automatika
szar könyvet olvasni - ettől már csak az a rosszabb, hogyha ezt "kellből" teszi az olvasó
holnap - hol nap?
egyazegybe - majdnem minden ugyanaz
öndefinícióm: tajtékom tajtékod tajtékja
öndefiníciód: tükörbe vele
„Ott, ahol a folyók a tengerbe ömlenek, nehezen járható torlasz támad, meg nagy tajtékos örvények, amelyeken hajóroncsok táncolnak. A küléjszaka és a lámpafény között, a homályból előtörtek az emlékek, beleütköztek a világosságba, és hol alámerülten, hol pedig láthatóan, megmutatták fehér hasukat meg ezüstös hátukat.”
Kategóriák: egyszerre több, ezt neked, határ táncos lány
írta: psychogirl
...álom után...szabadon...
lehunyt szem mögül
irígység kacsint le rá
nőnek nőként nővé lenni
s mindezt a kamerák előtt
könnyed izgalommal
lehunyt szemekkel
most
hitetlen emlékezet
te nap voltál, én angyal
te kép voltál, én fény
te föld voltál, én lépés
te szél voltál, én gép
nézz rám
hiszed-e hogy engem látsz?
hiszed-e hogy te nézel?
Tisa beAv előtt
אני מרגיש זאת בגופי
a jungi álomfajták szerint léteznek visszatérő álmok; én visszatérő szereplőről beszélhetek; visszatérő önmagamról; visszatérő kétségekről; visszatérő vissza már nem téríthető rólam; magam mögött hagytam negyedik nyári táborozási élményemet; holnap után HAZA megyek egy rövid időre; homlokomat majd a hűs FALnak támasztom és hagyom, hogy a FÖLD színeivel, szagaival, fényeivel, lényeivel magához öleljen; hogy megnyugodjak; hogy könnyebb legyen a majdani elszakadás és visszatérés oda, ahonnan el sem kellett volna jönnöm; ahol otthon vagyok, ahol én vagyok én; anélkül, hogy ÉNnek kellene képzelnem magam;
panel gyász
kajáért mentem a többieknek, amikor a szemem megakadt a kelenföldi paneleken; ez meg az én gyászom, nem is vagyok képes lemenni a helyre, de ez így van rendjén; az élet egyébként is ontja magából a szart; munkahelyi nyálverés - faszom ki van a nem kliensekkel; délutáni kórházi lélektartás - privát teher viselés - mert családtag lettem egykor örökre, ha aktívan már egy-két éve nem is vagyok jelen; tehát megyek, jelen vagyok, tartok és nevettetek - csak hogy pár percre felszabaduljunk a pillanatok ólom súlya alól; s már tíz felé jár az idő, mikor érzem, hogy arcomon egyre kevesebb a mosoly - menni kéne, indulni, itthon vár a munka; az éjszakai tekerés most is helyre tett egy kicsit; egyszer akartam csak véletlenül egy autó alá hajtani - fáradtsági mutató magas, tehát eme akrobatikus elem belefér a sötét éjszakába; itthon fülledt szoba, most valamivel már kicsit jobb; lassan neki veselkedem a prezentáció készítésnek is; terhelődöm, percről percre, nem is akár mennyire - de legalább élek - míg a zombik a kocsmában töltik ki egymás poharába a lassú elmúlás szénsavas nedűit, tompítva a létezés élményük érzetét, amennyire csak a nagyon gyávák és gyengék tudják vagy akarhatják; halál akarás a törzs asztal körül - lassított kivitelben, azt hiszem, ezt a kört egy időre ignorálom; megyek inkább és létezem, ahogy azt az aurorok szoktákkarfiol leves
vannak napok, melyek a világ leghétköznapibb napjának indulnak; ajándék készítéssel telnek, főzéssel; beszélgetésekkel; és jön egy mondat, ami aztán nekünk, néhányunknak megváltoztatja a világot; a mi világunkat; és ugyan érezni még nem érzem, csak tudom; de ami biztos, hogy mától megint átszerveződnek a viszonyok és viszonyulások; máshová kerülnek a hangsúlyok; tudva a tudhatót, várva amit sejtünk; az el nem múló kapcsolódások; egymás tartása és biztatása; ma még csak egy vacsorával; holnap meg ki tudja; ha kell, megint főzök, ha kell, megint ölelek; ha kell megint hallgatok; ma megint felnőttebbé tett az életis-is
a holnap: számlák, kozmetikus; könyvek; takarítás; PC agyának kiírása dvdékre; kutatási anyag begyűjtés; intelligens arc pózolás a laptop mellett; átgondolás, fejes ugrás - ha a sors úgy hozza; tenném is meg nem is; félek is meg nem is, kell ez nekem meg nem is;görcsoldás
hajnali görcsök, ébrenlét szenvedés
napközben ágyban, hanyat, lépni sincs erőm
meg nem kapott szavak
receptorok hasította mélyérzés - mintha másként nem is lehetne ilyen helykre jutni
elvonásos felvonás
a színpad közepén én
ordítva kiáltok
maszkom alatt izzadok
rivaldafény - melyben lelkünk szenesedik - szépen, lassan
míg a függöny el nem takar engem saját magam elől
maradvány
mozaik szavak
hallod azt a bizonyos pittyegő hangot, sms... és már tudod, hogy ez csakis én lehetek, közömbös arcot színlelve nyúlsz a készülék után, a Másik nyomodban liheg tekintetével a konyhából; nevem láttán lelked görcsbe rándul, arcodon azonban nyoma sincs az életnek vagy létezésnek; belső játékos vagy - hangtalan és követhetetlen; a három szó vibráli kezd szemeid előtt: utál, gyűlöl, szeret - téged a nő; én; mosoly fut át arcodon - mindez a másodperc tized része alatt, és már törlöd is az üzenetet, miközben fakó hangon juttatod a Másik tudomására, hogy én voltam, az elfelejtett HGV-k miatt, melyeket rögvest, úgy gyűrötten, a nappali asztaláról felmarkolva a hátizsákodba teszel; és ekkor még mindig nem is sejted, hogy a HVG jelentése valójában: Hol vagy Gábor?!Freud, nyalóka
időszakos aszfalt lenyomat
érkezés; üdvözlések, ucca - pasik fürtökben, köröttem; pénz, ide, pénz oda - tápláléklánc csúcsragdozójának lenni - pár másodperc erejéig; kölcsön cigi, kölcsön korty sör; érintés - amitől kicsit minden megszegik; majd helyébe a tekintet találkozások ignorálása lép;
...
ebben a sivatagban,
mért hagytál itt, ebben a sivatagban?
Mért hagytál itt, hol minden oly kietlen,
és mindent mégis oly kiváncsian
szemlélgetek?
Tudod, hogy hány
kisértés,
a semmi és üresség késdobáló
hány és hány pokla leskel itt reám?
Persze, a ruhák fodrát leeresztik,
a kelme megfakúl, s a fű
beteríti az utakat.
Persze, persze, a feledés, az elmulás -
de hol is hagytam abba? -
mégis élek,
mégis nehéz,....
(részlet: Pilinszky-Mégis nehéz)
géptelenül
beteg a paripa, így ma reggel ismét a szervízbe toltam be, ahelyett hogy vele suhanhattam volna a pesti utcákon; ellenben Buksinak köszönhetően lesz kölcsön gép, csak hogy elkerüljem az elvonási tüneteket; holnap nagymama nap - talán Szentendre, mindenesetre nyugalom; ma este meg ki tudja - barátok, itt-ott; kalandozások, talán egy kis művelődés; out of controllkurva nagy kérdőjel vagy mégsem
nem lehet tudni - ha kerestem volna helyzetet, ami leginkább lefedi ennek a szó szerkezetnek a jelentéstartalmát, úgy be kellene most jelentem, hogy kérem szépen megtaláltam; mert mindaz, ami mostanság zajlik, a kimondások, majd cselekedetek általi ignorálások - hát.....; s az, hogy rezilienciám hihetelen módon jól működik, az hiszem, ez tart egyben, s mit nekem hajnali dal a rádióban, mit nekem maroinett bábuság; hagyom, engedem, figyelem, s gondolom egyszer csak megunom... vagy mégse....ha tudnám sem akarnámkizárásos alapon
nagy vidámságról nem tudok írni - lásd bizonyos kommentelők igényei; de van vmiféle nyugalom; ami a nem várt történésekből fakadt; az egy sörre menjünk le és végezzem őrangyalként éjszaka; közben huncut kacsintások, több mint mosoly tekintetváltások - na nem éppen azzal, akivel ez illendő lenne, de hát mióta is szarok magasról az illendőségre?! s hogy mi minek a hatása, már nem is próbálom kitalálni; női logika szerint nyomhatnék most egy nagyon egyszerű képletet; de meghagyom az okoskodást másnak; ellenben tegnap éjszaka lett nyalóka - nem várt; és ma este pedig sikerült kizárni magam a lakásból - már le sem írom, mennyibe fájt ez a kis figyelmetlenség nekem, sebaj; a mai nap a szedjük rendbe azt, amit rendbe kell szedni napja volt; és ma kivételesen (én lepődöm meg a legjobban) jó itthon egyedül, itthon, s nem kicsit idegen (v)ágyak párnái között; s holnap, ha csak éppen nem jégeső mossa az út porát, na akkor tour de Gyöngyös kétkeréken;új világ szimfónia
nem jó az, ha a szomorúságnak nincs hangja
maradnak az árnyak, a Pannónia utcai bandukolás, a közös élmény - Krantz szerint is ma minden Tel-Aviv
tavasz
domb
virághullás
Ha te madár, én dallam.
Ha te vándor, én angyal.
Ha te messze, én távol.
Ha te kéred, én vágyom.
Ha te hullám, én szellő.
Ha te álmodsz, én dívány