menekülés délre
ma horoszkópot olvastak fel nem
nem túl vígasztaló
helyette cv-ket gyártok és küldök ezerrel
elegem van
nem akarom ezt így tovább
zombáriumban képtelen vagyok levegőt venni
és mellesleg nem is lehet
este most itthon jó
ezzel pláne
Kategóriák: épp ez, határ táncos lány, Hőzöngések lázongások
írta: psychogirl
mert Krantz mérges - most már inkább részeg
mert van, hogy békés Krantznál is betelik a pohár
minden a torokfájással kezdődött nála, még kora reggel
majd a hirtelen jött bianco, második felszólítás, hogy rögvest, azonnal fizessen, mert egyébként lesz nemulass
és a béna lassú, baszott lassú ügyintézés, amely végén ugyan nyilvánvalóvá válik, hogy a bank a ludas, naná hogy, de ettől Krantz barátunk még nem lesz boldogabb, mert a rivalló bianco még mindig farkasszemet néz vele
és hogy este, fél hétkor a kisboltban nem tudnak visszaadni egy tízezresből - na ez volt az utolsó csepp a pohárban
Krantz menni akar, menekülni, országot váltani
mondja ezt nekem
jónakaz ostobákat lelövik, ugye?!
próbáltam eddig kivitelezni, hogy munkát haza ne hozzak
eddig ez is jól is ment
ám megakadályozni nem tudom, hogy barátaim, akik abba a szerencsétlen helyzetbe kerülnek - csak úgy, mint én - hogy anyavállalati alkalmazottak, felhívjanak és munka ügyekkel zaklassanak
s pont ma, amikor egyébként is agyi kapacitásom a tegnapi éjszaka miatt kissé silánynak nevezhető, mutatják be, hogy de bizony
az isten állatkertje nálunk is igen nagy
és hogy néhányan hogyan képesek vadbarom kókler módjára mások munkájába belepiszkítani
de már fel sem idegesítem magam - csak röhögök a szerencsétleneket és titkon remélem
hogy az ostobákat lelövik, ugye?!
null zéró tolerancia
ma is sikerült eljutnom erre a szintre
és bassza meg
hol van még a nap vége
és könyvtárba akarok menni
és különben is
szar nap szarként vész el
fucking stress
most írhatnék hosszasan arról, hogy mikor voltak kibaszott szörnyű percek a melóben és mikor nem
de nem teszem
mert melóról blogolni az már a legaljjjaaaaa
az gyász
tehát inkább írok a sörről az Ellátóban, ami fasza volt
....
majd egy éjszakai beszélgetés részlete:
P: "Lehet, hogy féltékeny..."
K: "De most őszintén? Mire?"
P: "Hát hogy nekem megvolt."
K: "mert hogy nálatok diszkrétebben még a spanyol herceg sem tart kurvát!"
szar ez a rendszer
na akartam feltenni egy képet
meg írni megint pár kéretlen mondatot
erre baszott szar módon nem találom az intézőt
hogy feltöltsek
várok
hátha később helyre áll a rend
changing because
The address of the blog changes. If you wanna know where I am, please write me an email.
psychogirl11@gmail.com
hogy miért nem
hogy miért nem leszek soha takarítónő?
mert a jófejségből a szülői házban elkövetett fürdőszoba gányolástól is majd elszállt a tököm
pedig még lelkes is voltam - az elején
de miután a kezeimben begörbülve maradtak
és a cif vagy a vízkőoldó látványa így 4 óra munka után hisztériás görcsöt képes kiváltani belőlem
így arra az elhatározásra jutottam
hogy amennyiben majd újbevándorlóként lépek Izrael földjére a jövőben
csakis és kizárólag az agyammal vagyok hajlandó a betevőre valót előkeresni
uff
part szakasz
tegnap éjszakai tető parti
köröttünk Tel-Aviv felhőinek karcolói
fényárban - eszméletlen
ma nem hivatalos fürdőhely a tengernél
fürdőruha nélkül, ruhában fürdőzés
majd nap alatti alvás, pihenés
sok mosolygás és vinnyogó nevetés
este humuszpitahagyma zabálás
majd séta hazafelé
könnyű nyári fellegek
hajamban még zuhanyozás után is apró homok szemcsék
és a nadrágomon a kimoshatatlan piros festék foltok
kékbe mártott emlékezet
lófaszok gyülekezete avagy amikor elszakad a cérna
szeretem a Subba wiwes gyűjteményeit
anélkül szórakozom és röhögöm magam, hogy bármit kellene érte tennem
nem hiába, az emberi szánalmasság határtalan
de az emberi szarság is
és itt egy ki változtatást eszközöltem
agyatlan barmokkal ugyanis nem kívánok vitatkozni
a halál meg benyalhat - már ha megengedem neki egyáltalán
benyalhat
mert kicsit elragadtatta magát
nem is tudok mit mondani
nem is tudom, mit mondhatnék
csak bámulok és a tehetetlenség érzését próbálom azzal elodázni, hogy lélekben Jedivel vagyok
fogalmam sincs, mit kell vagy lehet ilyenkor tenni
persze ez is hülyeség - hogy a magam helyzetén elmélkedem, amikor én csak kívül vagyok mindazon, ami neki most a nyakába szakadt
két hét, ezt kell valahogy kibekkelni
hogy aztán együtt legyünk
mint két testvér, aki tudja, a sors durva játszámja ez, egy durvára sikeredt edzésterv
de nem hagyom, hogy így akarjon bennnünket felnőttebbé varázsolni ez a szar világ
örömet viszek neki, mert másra úgysem vagyok képes - csak a röhögésre, a vidámkodásra,
amiről írni ebben a helyzetben lehet hogy vérlázító
de tudom, hogy te Jedi érted, a többi meg nem számít
csak ez
na azért is kibaszok veled, rendszer
mert agyam van, és nem is akár mekkora, elhatároztam, hogy mai bejegyzésemet, legalábbis az egyiket egyetemem számítógépes szájönfiksön parkjából irom meg, miküzben kurva tudományos képet vágva ülök a monitor elütt és csak keresem, csak keresem a dipwörkhoz illeszhető, hihetetlenül izgalmas angol nyelvű cikkeket.
ma reggel egyebek mellett beleragasztották útlevelembe az egy éves visa-t, úgyhogy ahogy krantzi manci mondaná még a régi, rózsaszín ködfelhős cionista időnkből: most nagy az arcod vazzeg, mi?
hát egy kicsit azért melegség járta körül a szivemet, mert mégis csak - ez a szerelem vagy mi
amúgy meg értem én, hogy mindenki szenved, hogy mindenki keresgél, na de ennyire
ti ott legalább napról napra jól berúgtok vagy mit tudom én
de én vagyok annyira barom, hogy józanul viselem el mindennapos agymenéseimet
ami azért elég szánalmas, de bassza meg, itt még inni sincs kivel
persze néhanapján van alkalom egy kis külhonba szakadt, halálra zakkant és önmagukat vinnyogva kereső, de annál jobban nem találó magyarajkúak társaságában ezt azt csinálni, na de
hol van ez ahhoz képest, amikor csak nohdacu ekhatározom este kilenckor hogy én akkor lemegyek ám a szódába, és iszok egyet a kratnzival, mert vele persze mindig lehet, ő alkesz, még ha nyiltan ezt nem is vállalja
vagy jobb napjaimon szólok Gazdusnak, és palacsintázni invitálom, mert miért is ne, hiszen ettől olyan életszerű, aztán átjön, be-be szól, és hagyom, mert ő már csak ilyen, s talán ő az egyetlen, akinek hagyom is - legalábbis valameddig, szóval jön, sütünk, zabálunk, majd egy kis veszekedést szinlelve mégis csak kierőszakolom, hogy nézzük már meg a vészhelyzetet, mert én annyira szeretem a műtéteket meg ilyenek - és miközben sigmund, meg melanie ott lapulnak a polcon, én halálosan jól érzem magam proli énem kiteljesülése közben
hát igen
ez most nincs
csak én vagyok saját magamnak, és minden nap ki kell találnom magamnak valamit, mert egy idő után, be kell lássam, de igen csak unom a saját pofámat
ja, hogy miért nem barátkozom
mert nem vagyok az a könnyen barátkozós fajta
én ugyan oda nem megyek senkihez, csak azért, hogy jártatva a pofámat úgy érezzem, hogy most nem is érzem, hogy nem vagyok egyedül
akkor inkább huszadjára a négy fal között az üvegtigris - mer ma még csak az van meg magyarul
szoval úgy élünk mi - azaz én
tegnap lefényképeztek, csak úgy - kiváncsian várom, milyen a pofám profilból
A kurva anyját annak, aki kitalálta az intenzív nyelvtanfolyamot
De tényleg a kurva anyját. Mert mi a fasznak jó, ha naponta elhangzik 40 új szó, amelyk közül jó, ha másnap 3-at használunk újra. A faszomat verném a szájába, de tényleg. De akkor sem fogom magam hülyébbnek érezni az átlagnál, csak ezt sokszor kell elismételnem magamban, miközben ugyanezen időben szavakat is próbálok memorizálni, több kevesebb sikerrel.
Mindamellett viccs fordulatokban bővekedik életem. Ninja segit, hogy Shogunnak szép legyen a website-ja. Na erre tessék gombot varrni. Hiába, mindig volt érzékem ahhoz, hogy harmónát teremtsek magam körül, leggyakrabban indirekt módon.
És ma megérkezett életem első bőr karosszéke. Benne ülve simán el lehet játszani, hogy: "Marika kérem, hozza be mégis a maradék aláírni való papirost."
És holnap péntek, és ahelyett hogy délig aludnék, mehetek ulpánra, meg tesztet írni, a fasz beléjük meg annak, aki ezt kitalálta. Bezzeg a kezdőket állatkertbe viszik.
A karnis, mert késleltetni még mindig nem tudok, lejött. Már tegnap elkezdte lejövését. Hiába, hallgatni kellett volna Shogun szavára, és várni egy napot a függöny feltétellel. De hát miss ID erre képtelen. Így ma megvettem ugyanazt a ragasztót, amit házi specialistám (született Shogun) használt, és újra a falra erősítettem. És most várok, majd csak holnap este vetem próba alá. Ha így sem szuperál, bizony vissza kell hívnom a házi specialistámat. És így történnek a dolgok.
Ja és szombatra bejött egy ebéd meghívás. Van is kedvem hozzá, meg nincs is. Na majd meglátjuk. Most meg kezdek éhes lenni. Baszottul. De akkor sem tömöm a fejem. Pedig jó lenne.
És ebben a pillanatban belépett a kávézóba egy Jézus imitátor. Ő persze nincs tudatában tudattalanjának eme külszíni kivetülésére, de bizton állithatom, hogy lelke mélyén tökéletesen azonosult ezzel a szereppel. És vigyorog. Azt hiszi, jó nálam. Pedig milyen baszottul nagyot téved.
Ezek a baszott kis imitátorok. Tele van velük a város. Csoda, hogy fulladozom?! Ennyi hülyét egy rakáson. Felülmúl minden képzeletet. És most a bárpulthoz ült a hülyéje, gondolja onnan jobban szemmel tarthat. De gyássz - ohhhh - olyan vazz, mint aki kefét akar venni állatkínzáshoz. Reménytelen...
Pusztaság
Meddig lehet arctalálkozásokkal szublimálni azt, amit manifesztálni illene - mosolytalálkozások a puszta közepéről....
és nem is beszélve a mai 30 km-s tekerésről - na az legalább valódi élmény volt, rövid ideig tartó valódi térdfájással. Időmérésnek (1 h 10 min) elég szégyenletes volt, de hát így járok, ha napokig rá sem hederítek szegény paripámra.
Kategóriák: Drótparipa, Hőzöngések lázongások, Szublimációs kísérletek
írta: psychogirl